Vissza nem térő ajánlat mindenki számára

Hármat kívánhat tőlem az, aki elintézi, hogy Olaszországban holnap reggelre elolvadjon annyira a hó, hogy kocsival biztonságosan el lehessen jutni Loppianoból Budapestre.

Hogy tekintünk az életre??

1. Ma délután felhívott Nagypapám, hogy mi van velem. A beszélgetés közben kiderült, hogy alig van ideje olvasni, pedig nagyon szeretne: komoly kihívást jelent neki, hogy egyáltalán meg tudja csinálni az alap házimunkákat...

2. Meglátogattam Gábort - anya unokatestvérét - a rehab intézetben. Kb 1 hónapja amputálták a lábát, és nem halad a rehabilitáció, valahogy nem tudja csinálni a feladatokat. Nem tud fordulni egyik oldaláról a másikra. Haza azért nem mehet, mert a felesége nem tudja egyedül gondozni. Egyedül Karin és a fia noszogatja rendszeresen (naponta), én meg hetente... A cél az lenne, hogy legalább be tudjon ülni magától a tolókocsiba, de ez egyelőre csak álom marad. Rengeteg felkavaró, megoldhatatlannak tűnő nehézség...
Ez a helyzet nagyon felkavart és elgondolkodtatott. Ahhoz, hogy bizonyos alapvető dolgok meglegyenek, nekik úgy meg kell küzdeniük, mint nekem mondjuk az olasz nyelvvizsgával... Ez nem túl igazságos... Megpróbáltam belegondolni, hogy milyen lehet Karinnak ez a helyzet: a kb 60 éves férje magatehetlen és túlsúlyos, és nem sok esély van a rehabilitációra... Egyszerűen nem bírtam átérezni ezt, mert talán belenyomorodna ekkora szenvedésbe a lelkem. Gábor helyzete meg olyan szörnyű, hogy végképp képtelen vagyok átérezni azt. Amikor félig öntudatlan állapotban belebámult a szemembe egy morzsányit talán mégis átéreztem belőle. Beleborzongtam.

Ezek a tapasztalatok teljesen kívül esnek az eddigi, hétköznapi élményeimtől, és érzem, hogy alakítanak. Alakítják az élethez való hozzáállásomat. Ez egyelőre csak annyiban nyilvánul meg, hogy ég a pofám amiatt, hogy bőven túl az alapvető szükségleteimen igyekszem valahogy megcsinálni a dolgaimat (tanulás, kutatás, olaszozás....) úgy, hogy közben a lehető legjobban érezhessem magam (jusson időm pihenni, kosarazni, filmet nézni...stb). Általában kb ilyesmik kötnek le, mikor hozzátartozóim azért feszülnek meg nap mint nap, hogy az alapvető házimunkák megcsinálása után legalább egy kis idejük legyen olvasni (Nagypapa), hogy át tudjanak fordulni egyik oldalukról a másikra (Gabi)...