szeretetté válás

Feljajdultam,

Sajnáltam magam.

Az Úrhoz kiáltottam,

Változtasson szeretetté.

Szeretetté váltam.

Fellélegeztem és szerettem,

Ez tök jó,

Épp olyan, mint a vízen járás.

nagy igazság(nak érzem most)

Uff

A rendkívül jófej és szimpatikus olasz, salvadori, mexikói, brazil és két egyiptomi munkatársaimmal alkotott csapatunk ma bővült egy belorusszal. Nagyon érdekes. Nagyon unszimpatikus. Pl. a kinézete, simán el tudom képzelni, hogy az orosz elnyomóink is kb így néztek ki. Ja, és csak oroszul tud a csávó. Meg eddig én lehettem a legfrissebb, körbeszeretett, végtelen türelemmel körbevett tagja a csapatnak, mától ő az. És ráadásul ügyesebb is mint én.

Hát azt hittem, hogy bennem nincsenek előítéletek, embercsoportokkal szembeni ellenérzések meg ilyesmik, de úgy látszik mégis vannak. A kölcsönös szeretetnek működnie kell vele is. No majd meglátjuk.

A fontos a fontos

Ma kemény hullámvölgyem volt munka közben. Fáradság+kedvetlenség+sok nemtommi. Az is felmerült bennem, hogy ilyen állapotban egyáltalán lehetséges-e szeretni. Következett a szünet. Gondoltam írok Klárinak egy sms-t, de mielőtt belekezdtem volna, elhívtak a munkatársaim kávézni. Valamiért, magamsemtommé velük tartottam. Út közben + ott megismerkedtem vagy 6 emberrel. Legtöbbük a fokolarino iskolán vannak és ugyanott dolgoznak ahol én. Mindegyikükkel kb annyit beszélgettem, hogy hogy hívnak, hol laksz, csinálszok-e itt valami iskolát: Gen vagy fokolarino vagy Sophia, sőt vki azt hitte, hogy a Loretto iskolán vagyok (ami ugye házasoknak van). Ma vagy 5-ször elmondtam, hogy én nem csinálok semmi különös sulit itt, hanem csak dolgozom + a menyasszonyom (fidáncátám) a Sophián tanul és készülünk a jövő nyári esküvőnkre. Ennél mélyebbre egyikőjükkel sem mentünk. Amikor visszatértem a rendkívül monoton csiszolómunkához azon kaptam magam, hogy boldog vagyok. Azt éreztem, hogy fontos vagyok annak a 6 embernek, akikkel találkoztam-megismerkedtem a szünetben. Pedig alig beszéltünk és csak felszínes dolgokról. Mégis úgy kérdezgettek, hogy határozottan azt éreztem, hogy fontos vagyok nekik. Nagyon durva…

El is gondolkodtam, hogy én vajon mennyire éreztettem, éreztetem a körülöttem levőkkel, hogy fontosak nekem. Pl. Klárival, az otthon levőkkel, stb. Rájöttem, hogy ahogy fejlődik a kapcsolatunk úgy a fontosság kifejeződése is változik, legalábbis részben (az odafigyelés, érdeklődés az marad). Klárinak nyilván másmódon tudom és kell kifejeznem, hogy fontos nekem. Nade hogyan? Izgi mi?

Meg arra is rájöttem, hogy a lapos, erőltetett kapcsolataimban egyik irányban sincs meg ez a fontosság-éreztetés. Tehát ha valaki (A) azt akarja, hogy fellendüljön valaki mással (B) a kapcsolata, akkor szerintem tuttira bejön, ha (A) megfelelőképp tudja éreztetni a másikkal (B), hogy ő (B) bizony fontos a számára (A)! Persze nem könnyű, de a Szentlélek tuti besegít. Amúgy legalábbis részben ez lehet a titka Papp Gábornak is. Sőt akaratlanul én is csináltam már ilyet.

Sok-sok szeretet és mégis egy

Ma elképesztően sok szeretet kaptam - kaptunk Klárival:

1.: Reggel Fabio, akinél laktam Incisaban behozott kocsival egészen az Azurig (bútorgyárig), ahova munka ügyben kellett mennem. Ez az út kb 50 perc lett volna, de mivel az egész költözési cuccomat (2 nagy és egy kicsi táska) is el kellett hoznom ez így még nagyobb szám.

2.: Az Azurban iszonyat kedvesek voltak a munkavezetők. Pl. ha akartam volna már ma munkába álltam volna. És a fizetést is úgy szeretnék adni, ahogy együtt „megértjük” az albérleti díjam függvényében. Mert perpill nem fizetek albérleti díjat még egy hónapig, mert vendégeskedem egy fokoláros családnál.

3.: A bútorgyáras felüdülés után elkezdett picit esni az eső, ígyhát felajánlotta az egyik fejes, hogy elvisz kocsival a Sophiára. Amúgy nem is moccant volna ki, csak miattam szállt kocsiba és fuvarozott. Ez is óriási!

4.: A fokoláros családhoz (Cardinaliékhoz) való beköltözés után le akartunk menni Klárival Incisaba olasz telefonkártyát venni. Roberto a családfő felajánlotta, hogy szívesen bevisz minket, hiszen amúgy is el kell intéznie pár dolgot. Végül egészen a boltig vitt, sőt be is kísért, mondván jól jöhet, hogy őt jól ismerik ott…

5.: A telefonkártya csináltatáshoz kiderült, hogy kell olasz adószám… Erre nem számítottunk, viszont a telefonkártyás nő ott helyben szerzett nekünk olasz adószámot via Internet… Nagyon durva. És emellé tök kedves is volt.

6.: Roberto miután elintézte incisai dolgait, kérés nélkül értünk jött a telefonkártyás bolthoz és visszavitt minket Loppianoba, és így éppen elértük Klárival a 6-os misét a San Vito templomban.

7.: Cardinaliék meghívtak minket vacsorára. Kissé esős időben indultunk el Klárival erre a 12-13 perces sétára (Sophia-Cardinali ház). Anélkül, hogy bármit is egyeztettünk volna Roberto kijött elénk kocsival… Amikor láttuk, hogy jön szembe egy kocsi, azt mondtam Klárinak, hogy én besz@rok, ha elénk jönnek… Nem váltottam be az ígéretem.

8. Olyan vacsorát kaptunk, ami állítólag „semplice”, de mégis hihetetlen jó volt.. Ezt most nem részletezem, mert fáradt vagyok. Nagyon szupi volt.

9. És mindeközben Klári folyamatosan szeretett engem, én is próbáltam őt.

Mi kell még?

Olasz alapfokú nyelvvizsga

Végre megérkezett az alapfokú nyelvvizsga bizonyítványom, így már tutira átvehetem a diplomámat szeptemberben (ha elmegyek a diplomaosztóra Chiara Luce boldoggáavatásáról lemaradva...).

Szóbeli 73%
Írásbeli 88%

:)

Na mégiscsak szép az élet

Bizony :)