Vissza nem térő ajánlat mindenki számára

Hármat kívánhat tőlem az, aki elintézi, hogy Olaszországban holnap reggelre elolvadjon annyira a hó, hogy kocsival biztonságosan el lehessen jutni Loppianoból Budapestre.

Hogy tekintünk az életre??

1. Ma délután felhívott Nagypapám, hogy mi van velem. A beszélgetés közben kiderült, hogy alig van ideje olvasni, pedig nagyon szeretne: komoly kihívást jelent neki, hogy egyáltalán meg tudja csinálni az alap házimunkákat...

2. Meglátogattam Gábort - anya unokatestvérét - a rehab intézetben. Kb 1 hónapja amputálták a lábát, és nem halad a rehabilitáció, valahogy nem tudja csinálni a feladatokat. Nem tud fordulni egyik oldaláról a másikra. Haza azért nem mehet, mert a felesége nem tudja egyedül gondozni. Egyedül Karin és a fia noszogatja rendszeresen (naponta), én meg hetente... A cél az lenne, hogy legalább be tudjon ülni magától a tolókocsiba, de ez egyelőre csak álom marad. Rengeteg felkavaró, megoldhatatlannak tűnő nehézség...
Ez a helyzet nagyon felkavart és elgondolkodtatott. Ahhoz, hogy bizonyos alapvető dolgok meglegyenek, nekik úgy meg kell küzdeniük, mint nekem mondjuk az olasz nyelvvizsgával... Ez nem túl igazságos... Megpróbáltam belegondolni, hogy milyen lehet Karinnak ez a helyzet: a kb 60 éves férje magatehetlen és túlsúlyos, és nem sok esély van a rehabilitációra... Egyszerűen nem bírtam átérezni ezt, mert talán belenyomorodna ekkora szenvedésbe a lelkem. Gábor helyzete meg olyan szörnyű, hogy végképp képtelen vagyok átérezni azt. Amikor félig öntudatlan állapotban belebámult a szemembe egy morzsányit talán mégis átéreztem belőle. Beleborzongtam.

Ezek a tapasztalatok teljesen kívül esnek az eddigi, hétköznapi élményeimtől, és érzem, hogy alakítanak. Alakítják az élethez való hozzáállásomat. Ez egyelőre csak annyiban nyilvánul meg, hogy ég a pofám amiatt, hogy bőven túl az alapvető szükségleteimen igyekszem valahogy megcsinálni a dolgaimat (tanulás, kutatás, olaszozás....) úgy, hogy közben a lehető legjobban érezhessem magam (jusson időm pihenni, kosarazni, filmet nézni...stb). Általában kb ilyesmik kötnek le, mikor hozzátartozóim azért feszülnek meg nap mint nap, hogy az alapvető házimunkák megcsinálása után legalább egy kis idejük legyen olvasni (Nagypapa), hogy át tudjanak fordulni egyik oldalukról a másikra (Gabi)...

Állás...

Beadtam életem első álláspályázatát a Károli Gáspár Református Egyetem Általános Lélektani és Módszertani Tanszékére. Fúúú, tök jó lenne már jövőre tanítani, miközben csinálom a PhD-t!

Megcsináltam ahogy tudtam az önéletrajzomat (kössz Bazs és Máccsi a helpet!) és a publikációs jegyzékemet. Írtó komolyan hangzik :)) Szerintem egyszerre komoly meg nevetséges, de mindenfélekép újdonság számomra hasonló publikációs jegyzéket csinálni magamról, mint amilyen a legnagyobb kutatóknak, professzoroknak van. És az egyetlen különbség az övéké és az enyém között, hogy az előbbi kicsit hosszabb :)

Ha valakit érdekel, leszedheti az önéletrajzomat innen, illetve az egyszerre röhejes és komoly publikációs jegyzékemet innen.

Hasonlót kívánok mindenkinek

Szabad vagyok. Tisztán érzem, hogy azzá válhatok, amivé akarok.

Tengernyi lehetőségem van, és ebből több is nagyon vonzó. Itthon, Olaszországban, Amerikában - ösztöndíjak, kutatási-tanári pálya, sportpszichológia, terapeutaság... Bármit választhatok, igaz bármelyik esetén keményen meg kell majd dolgoznom, de ez inkább felcsigáz, mint lelomboz.

És mindeközben engem szeret a legkiválóbb leányzó a világon!

Még szerencse, hogy ma este odatehettem mindezt Jézus elé egy szentmise keretében.

4 nap csoda - első fejezet: az odaút

Kihagyhatatlan lehetőségem adódott, hogy meglátogassam Kedvesemet Loppianóban. A Sudár házaspár még szeptember folyamán felajánlotta, hogy ők mennek majd október végén Loppianóba kocsival, és van-e kedvem velük tartani. Meg is beszéltük, hogy 22-én, csütörtök délben indulunk. Aznap reggel azonban az a hír fogadott, hogy előzőestikomolyabbkáréssérülésnélküliárokbafordulás miatt mégsem megyünk... Nehezen elfogadható és feldolgozható volt ez, Klárinak is és nekem is. Mentem volna én külön is, csak a repcsi pont rohatt drága volt azidőtájt... Aztán délután 3-kor kaptam egy sms-t Kedvestől, hogy minden nap fél 5-től megy vonat Velencébe, és esetleg másnap (pénteken) ha úgy alakul, mégiscsak kiutazhatnék. De gondoltam, miért ne próbálnám meg elérni még az aznapit, hiszen van még 90 percem arra, hogy utánanézzek az utazás részletinek, összepakoljak, felöltözzek, visszavigyem a Szt.János Apostol iskolába a tornateremkulcsot, elrohanjak a Keletibe, végigvárjam a nemzetközi pénztárnál álló sort, és esetleg még kajáljak is egyet, mert aznap még szinte semmit sem ettem... Nem mérlegeltem az esélyeimet, de elszánt voltam. Pár percnyi összepakolás után elrohantam leadni a kulcsot, és rohantam a keletibe, és úgy tűnt, hogy kb 15 perces sorban állás esetén még el is érem a vonatot. Csakhát a metrón velem összefutó ismerősöm azt mondta, hogy a nemzetközi pénztárnál órás sor szokott lenni... Sebaj, még mindig elszánt voltam. Elhatároztam, hogy az időben sorrakerülés végett nem félek használni a pszichós tudásomat (első körben kedvességet, második körben határozottságot). Aztán ha mindez mégis kevésnek bizonyulna, belegondoltam, hogy ha most úgyis elutazgatok 40 ezer fotintot, akkor simán belefér, hogy lefizessek 1-2 ezer forinttal valakit, hogy egy nappal többet lehessek Loppianoban Klárival... Ez a haditerv nagyon megnyugtatóan hatott rám, majdnem annyira, mint az, amikor megláttam, hogy a nemzetközi pénzárrészleg 3 nyitott kasszájánál összesen 4 db ember várakozik :) Így még kaját is vehettem az indulásig rendelkezésemre álló 6,5 percben, úgyhogy maximális örömmel ugrottam fel a vonatra, és zötykölődtem végig a potom 20 órát...

Pizzás paciens

Ma elbeszélgettem egy pizzaszeletárus sráccal, és a végén azt mondta, hogy ha majd lesz egy kis időm rá, akkor szívesen lenne a paciensem. Tök durva. Nyilván nem vállalom el diploma előtt, de akkor is jó érzés :)

Megérzés

Újrafogalmazás alatt...

Életmentés

Ma megmentettem egy katicabogár életét, akit a szőlőfürtömről sodortam bele a vízzel telt mosogatótálcába.

Mosoly a metrón utazók arcán :)

Ma reggel késésben voltam a suliba (igen, szombaton...). Az Újpest központi aluljáróban a metróhoz lefele battyogva már a lépcső tetején meghallottam: "bibimm, kérem vigyázzanak...". Elkezdtem rohanni, ahogy csak tudtam. A lépcső aljánál tartottam, amikor a géphang befejezte a figyelmeztető mondókát, hihetetlen robbanékonysággal kezdtem sprintelni, fékezés nélkül lendületből rohantam be a szerelvénybe, miközben már csukódott az ajtó... Tényleg teljes sebességgel érkeztem, így nem bírtam megállni sem magamtól a rendelkezésre álló kb 2,5-3m-en, amilyen széles ugye a metrószerelvény. Így az érkezési lendületemmel csapódtam neki a metró túlsó ajtajának, ahol hála Istennek nem állt senki... Nagyot csattantam, megfordultam, és láttam, hogy körülöttem sok-sok ember derűsen mosolyog rám :)) Jó érzés öntött el.

Fél perc fény a sötétben

Ma nagyon rossz kedvem van, igazi érzelmi mélyponton vagyok, asszem legalábbis. Bár valszeg van ennél mélyebb is... Na mindegy, lényeg, hogy vacakul vagyok és sajnálom magam :)

Amikor hazaértem és megnyomtam a lifthívó gombot, láttam, hogy egy néni be akar jönni a házba, épp keresi a kulcsát. Izgalmas volt, hogy valyon el tudok-e surrani a lifttel, még mielőtt ideérne a néni, és együtt kéne utaznunk. De 1 másodperc múlva úgy döntöttem, hogy inkább beengedem a nénit. Nagyon örült. Együtt utaztunk, és háromszor is megköszönte, hogy beengedtem. Tudtam, hogy nem volt jó (érzésre...) napom és nem is lesz az, de amikor elbúcsúztunk, mégis határozottan azt éreztem, hogy mégiscsak megérte felkelnem ma reggel...

Azóta is rossz a hangulatom. Rohadtul játszhatnékom, főleg FIFA-zhatnékom van... De muszáj kibírnom.

Két nagy esemény

Ma csináltam magamnak ebédre négy rántott csirkecombit, aztán elmentem edzést tartani és hazazavartam két fiút is :)

Kilyukadt a szám

A mai edzésen az egyik kosarastársam úgy képenkönyökölt, hogy kilyukadt a szám :) Mármint a fogam átment a számon, és ami így kívül is ugyanúgy vérzett :)

http://img410.imageshack.us/img410/8973/lukasszaj.jpg

Közelről (ez kicsit lehet, hogy rémesebb):

http://img410.imageshack.us/img410/818/lukasszajkozelrol.jpg

Néha kell a szigorúság

A mai 11-14 éves fiúknak tartott kosáredzésemen 4 fiú és 5 lány volt. A fiúk elég sokat beszélgettek az elején. Rájuk szóltam, hogy ne beszélgessenek. Pár perc múlva megint beszélgettek. Megint rájuk szóltam, és hozzátettem, hogy aki tovább jártatja a lepénylesőjét, azt haza fogom küldeni. Pár perc múlva megint dumáltak. Elkomolyodtam, és azt mondtam, hogy aki megint nem viselkedik, azt tényleg haza fogom zavarni. Pár perc múlva az egyik elkezdett virgonckodni-röhögcsélni-dumálni. Halál nyugodtan ezt mondtam: "XY légyszives menj haza". Ő letette a labdát és hazament. Onnantól mindenki olyan fegyelmezetten és jól viselkedett, hogy öröm volt velük lenni. Elég sokat ordibáltam velük, hogy mit csináljanak, mit ne csináljanak, de sokat dicsértem is őket, hogy milyen ügyesek, milyen jól csinálták ezt vagy azt...stb.

A lányok is lelkesen csinálták, amit mondtam nekik, és a másik három srác is jól dolgozott. Aztán edzés végén ketten odajöttek hozzám, hogy nem tartanék-e nekik néha egyéni edzéseket...

Tökre örülök!

"Mindjárt beindul a peteérésem"

- Ezt mondta egy lökött évfolyamtársam (fiú), amikor meglátott ma, az első tanítási napon. Az adott helyzetben úgy tűnt nekem, hogy ezzel olyasmit akarhatott viccesen kifejezni, hogy milyen szokatlanul macsósan, esetleg dögösen nézek ki... Legalábbis az előző tanévhez képest... Pedig csak az új farmergatyámban voltam, és egy sima szürkésfekete ingben, no meg persze egy kicsit borostás is voltam. Meg esetleg valamivel vállasabb is lettem a nyár folyamán (köszi Zsoltbá az edzőtábort!). Node akkor is meglepődtem.

Zsákolás

Ma reggel kimentem edzeni Szegeden a Mátyás térre. 10x100m-t sprinteltem, és közben a szünetekben 100m-t kocogtam. Elég fárasztó volt, de azért jó volt! Hazaértem, nyújtottam egy kiadósat, és később kimentem dobálni az udvarunkra. Úgy tűnt, hogy szerencsére még nem sorvadtak vissza az izmaim az edzőtábor óta. Nagyon fittnek éreztem magam, főleg a jobb lábamat, és gondoltam, megpróbálok zsákolni jobb lábról ugorva. Szép lassan és tök bizonytalanul kezdtem el, mert bal lábról szoktam elugrani... De egyre nagyobb lendülettel sikerült nekifutni, és egyre bátrabban emelkedtem el a földtől, mígnem... Úgy berántottam a gyűrűbe a labdát, hogy alig bírtam kiujjongani magam :)))

Kábé így nézhettem ki:


A kellemetlen hír az az, hogy Klári Loppiánóba ment legalább 1 évre...

Cigányviccek hatása a cigányellenességre

Tegnap, meg tegnap előtt zajlott a II. Interdiszciplináris Humorkonferencia, amelyre meghívtak, hogy előadjam a "Cigányviccek hatása a cigányellenességre" kutatásomat. Sok-sok kedves tanár, PhD-s és két egyetemista osztotta meg a humorral kapcsolatos munkáját. Érdekes volt! Sok vicc is elhangzott, nekem különösen a következő tetszett (valszeg azért, mert éreztem, hogy ezt megbírom jegyezni :)).

"Mit mond az orosz a halálos ágyán?" - "Szent Péter vár"

:)

Az előadásomat a tudásomnak és felkészültségemnek megfelelően sikerült megtartani, úgyhogy jó sokan bele is kötöttek :)) De legalább szakmailag sikerült korrektnek lennem úgy, hogy mégsem volt uncsi az előadásom. Sok-sok pozitív visszajelzést is kaptam. Ha érdekel a prezentációm, akkor megtekinteted itt:

http://data.hu/get/1689027/CiganyviccekHatasaACiganyellenessegre.ppt.html

Érdekes volt hallgatni a többiek előadását. Interdiszciplináris jellege révén nem csak pszichológusok voltak jelen, hanem nyelvészek, jogászok...stb-k, még Hajdú B és ott volt, bizony! Sok előadás számomra első körben kissé komolytalannak, tudománytalannak tűnt a sok szubjektív izéjával, alá nem támasztott állításával, satöbbijéval, de aztán hála Istennek rájöttem, hogy egy előadás nem feltétlenül attól lesz jó, ha szakmai. Sőt!?! Ezek az élménybeszámoló jellegű, "tudománytalan" előadások nagyon színessé varázsolták az egészet, és olyan értékeket volnultattak fel, melyeket a tudományos dolgok nem bírnak. Tehát jó volt ez így, ahogy volt!

Loki a Bajnokok Ligájában!

Ma este tanúi voltunk Ágóval és Fábri Petivel a történelmi pillanatnak, ahogy a LOKI kiharcolta a Bajnokok Ligájába jutást. Nagyon szép két gólt láttunk. Különösen a másodikat érdemes megnézni, ahogy a 20 éves Rudolf Gergely bekeni a ficakba a labdát :)))

http://www.youtube.com/watch?v=6_5TxVB8l3c

Huh, már azt hittem, hogy az előző bejegyzésem elszállt, mert amikor tegnap megnéztem a blogomat, akkor nem volt ott... Érdekes.

Amúgy július 30. a kedvenc napom!

Egy tök jó mise

Ma Káposztásmegyeren voltam misén Manóval. Nagy meglepetésünkre görög katolikus volt a szertartás. Hasonlított a római katolikuséra, de mégis sokmindenben, leginkább a szövegekben különbözött. Mégis iszonyat jó volt!!! Úgy oda tudtam figyelni, mint már régóta egy misére sem. Tök jó pl.: "Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek, most és mindenkor és örökkön-örökké. Ámen"Meg az átváltoztatásnál kb ugyanannyit hallgattunk, de sokkal többet beszéltünk olyasmiket, hogy hiszem, hogy Jézus igazi teste lesz ott, meg ilyesmi. Így a rómaihoz képest teljesen más volt átélni a misét, miközben a lényeg ugyanaz volt. Manóval beszéltük is, hogy tök jó lenne, ha néha-néha a különböző felekezetekhez tartozók elmennének egymás szertartásaira.

Összedőlt a világ

El vagyok szontyolódva, mert vacakul sikerült a turulverseny. Kikaptam egy lánytól 3-2-re... Na nem mintha bengák lennének a lányok, de az ilyen sportokban általában a férfiak jobbnak hiszik magukat. Aztán öcsém is vezetett 2-0-ra, amikor le kellett fújni a versenyt a vihar miatt. Nagyon-nagyon rosszul érzem magam. Úgy készültem mind fizikailag, mind lelkileg, és mégis tök béna voltam.

Turul-verseny

Holnap lesz a nagy Turul-verseny. (Ez olyan sport, mint a tollas, csak más ütővel játszák.) Tegnap (csütörtökön) nagyon bosszantó vereséget szenvedtem öcsémtől, szinte fájt. Begurultam, elhatároztam, hogy ezt nem hagyom annyiban. A ma a reggeli mise után kimentem edzeni egyet, irtó jó volt, nagyon sokat fejlődtem. Kitaláltam magamnak izgalmasabbnál izgalmasabb fejlesztő feladatokat. Ha érdekel valakit, szívesen edzem! Na tehát nagyon sokat fejlődtem. Kíváncsi vagyok mire leszek képes holnap a versenyen. A verseny délután 4-től lesz, addig még legalább kettőt edzek :)

Amúgy egész jól vagyok. Máccsi országos bronzérmes lett evezésben, és ott lehettem!. Hihetetlen... Pár hetet edzett, és már megvan az (nem is akármilyen) eredménye. Örülök, hogy kimehettem szurkolni neki. Azt mondta, sokat jelentett neki az ordibálásom :))) - lehet, hogy egy egészen új sportpszichológiai módszert fejlesztettem ki, amit igazából a B-közép szurkolók már rég felfedeztek, csak a szakmában még nem jelent meg :)))

Istennel való kapcsolat reuptake

Ma sikerült elmennem gyónni. Az esti 6-os mise közben szoktak gyóntatni hátul. Azt terveztem, hogy fél 6 körül odaérek, és összeszedem a gondolataim. Amikor elindultam itthonról, akkor láttam, hogy még mindig nincs kiteregetve. Anya szokta ezt csinálni, és alapból most is az ő dolga volt, de láttam, hogy ez nem nagyon halad. Elgondolkodtam, hogy mi tévő legyek: induljak el, hogy a megtervezett időt tudjam fordítani a gyónásra való felkészülésre, vagy inkább teregessek ki anya iránti szeretetből. Arra jutottam, hogy az utóbbi legalább olyan jó felkészülés, és azért valamennyi idő mégiscsak maradna az átgondolásra. Nagyon örültem utólag is a döntésemnek, hátmég anya hogy örült.

Gyónás után legtöbbször különösen felszabadultnak érzem magam. Ez most is így van. Ilyenkor mindig szívesen ajánlom mindenkinek, és én is elhatározom, hogy rendszeresen fogok menni gyónni. Persze sosem jártam huzamos ideig rendszeresen... Na majd most!!! Esetleg elhatározná valaki ezt velem együtt? Ketten valszeg könnyebb lenne. Kitűzhetnénk, hogy mondjuk 2-3 havonta mindig elmegyünk gyónni. Na??

Kicsiség és nagyság - mindkettő bennem van

Érdekes, hogy így, hogy próbálok odafigyelni a misére, sokkal több minden megfog, mint az elmúlt időben (4-5 évben), amikoris nem próbáltam meg annyira odafigyelni :) Ma reggel pl. ez is elhangzott, hogy "Dicsőítelek, Atyám, ég és föld Ura, hogy az okosak és a bölcsek elől elrejtetted ezeket és a kicsinyeknek kinyilatkoztattad". Elgondolkodtam ezen, és feltettem magamnak a kérdést, hogy az okos, nagytudású pszichológusok előtt (amilyen én is szeretnék lenni), nincsenek-e elrejtve "ezek"... Ezért félreraktam minden okos gondolatomat és nagy tudásomat, és így próbáltam meg mit kezdeni a mostanában engem feszítő kérdésekkel. Így többek között arra jöttem rá, hogy el kéne mennem gyónni. Hát ezt egy pszichológiai könyv sem javasolta nekem :))) A többi rájövésemet majd az illetékesnek elmondom

Hadd dicsekedjek is egy kicsit. Ma is kosaraztam a volt kosarastársaimmal, és akit én fogtam a végén azt mondta, hogy ilyen kemény védekezést már régen nem kapott, még NB1/B-ben sem. Legutoljára csak akkor, amikor 6 évvel ezelőtt együtt játszottunk, és én fogtam :) Ez nagyon jól esett.

Kossuth Rádióban

A Kossuth Rádiónak adott interjúm (32:10-36:50)

http://data.hu/get/1557546/2009-07-09-k11.ram.html

Mindent vagy semmit

Muszáj fejlesztenem az Istennel való kapcsolatomat, különben elbukom. Hála neki, erre nagyon jó alkalmam van a következő hetekben.

Lehet, hogy a végén még elkezdek hétköznap is misékre járni, hogy találkozzak vele az oltáriszentségben is. Ez nagy lehetőségnek ígérkezik.

Csoportvezetői tréning

Megtartottam életem első tréningjét. Legszebb álmaimban sem gondoltam volna, hogy ennyire jó lesz! Sok valódi élmény és érték került felszínre a résztvevőkből, melyeket aztán minden görcsösség nélkül, örömmel a közösbe tettek. Nagyon jó érzés volt nekem látni, hogy sok embernek mekkora élményt jelentett ez, és hogyan döbbentek és éreztek rá olyan értékekre, melyekről már sokat-sokat hallottak. A szerepjátékokban pedig kipróbálhatták magukat ilyen-olyan karakterként, majd az ezzel, és a játékbéli csoportvezetőjükkel kapcsolatos élményeiket megosztva a többiek is gazdagodtak ezekkel az élményekkel, amit később nagyon meg is köszöntek! Így bízom benne, hogy a tréningrésztvevők a táborban (de az életben is) hasonló érzelmi helyzetbe kerülve kicsit tapasztaltabban, ügyesebben, bátrabban tudnak majd mit kezdeni az adott szituációval. Ez felemelő!!

Meghívásom a humorkonferenciára

UuuuuU, meghívtak előadni a II. Interdiszciplináris Humor Konferenciára!! Még áprilisban küldtem be nekik az egyik kutatásom absztraktját, és úgy tűnik elnyerte a szervezőbizottság tetszését :))

SMOHAI MÁTÉ, egyetemi hallgató
Károli Gáspár Református Egyetem
CIGÁNYVICCEK HATÁSA A CIGÁNYELLENESSÉGRE
A narratív pszichológia szerint problémát jelez, ha egy ember egy őt érintő témáról nem tud mesélni. Ha ehhez hozzá vesszük azt, hogy a humornak kiváló feszültségcsökkentő hatása van, akkor arra jutunk, hogy a viccmesélés oldhatja az adott témával kapcsolatos feszültséget. Ebből az következne például, hogy a cigányviccek mesélése oldaná a cigányokkal szembeni feszültséget, így csökkentené a cigányellenességet. Ezt a hipotézist ellenőriztem Fábián és Sik cigányellenességet mérő kérdőívével. Véletlenszerűen két csoportra osztottam 89 fős mintámat. A kísérleti csoport két cigányviccet olvasott a cigányellenességet mérő kérdőív kitöltése előtt, a kontrollcsoport egyszerűen csak kitöltötte a kérdőívet. A kísérleti csoport kevéssé bizonyult cigányellenesnek. Nagy gyakorlati jelentőséggel járna, ha egy nagyobb minta vizsgálatával általánosítható lenne a kapott eredmény: a cigányviccek csökkentik a cigányellenességet.

Ez így kircsi (kircsó)! Csak az az egyetlen bibi, hogy összesen kb 30000 forintomba kerülne ez az egész (3 nap Siófokon), márpedig nekem nem lesz annyi pénzem. Van valakinek valami ötlete?

Sportklub gyűlés

Tegnap volt sportklub gyűlés, aláírtuk a szabályzatot. Tök jó volt. De ami a legjobb volt az az, hogy Fábri Peti barátommal beszélgettünk egy iszonyú jót :))))

Számítógépes játékok hatásvizsgálat - tervezés

U, ma nagy dolog történt. Beszereztem a Révész-Nagy tesztet, amivel tök jól lehet mérni a figyelmet!!
Elmentem ahhoz a céghez, ahol a munkalélektan terepgyakomat csináltam, hogy elkérjem ezt a tesztet, mert úgy érzem jó lenne a SzJHV kutatásomba (Számítógépes Játékok HatásVizsgálata). Úgy léptem be, mint egy senki, hogy szívességet kérjek az egykori terepgyak cégtől. Meglepően kedvesen fogadott a pszichológus úr, és érdeklődően kérdezgetett, hogy mire használnám a tesztet. Elmeséltem neki a dolgokat: szóba jött a személyes indíttatás, a TDK győzelem...mindenféle. Nagyon megtetszett neki a téma, és örült neki, hogy ilyen komoly kutatást csinálok. Azt mondta, hogy már a terepgyak alatt feltűnt neki, hogy milyen értelmes és ambíciózus vagyok. Ez írtó jól esett. Aztán vagy egy órát elcseveréztünk. Abban maradtunk, hogy nagyon érdeklik őt az eredmények, és szívesen segít bármiben, amiben csak tud.

Ez nagyon jó élmény volt!

Számítógépes Játékok Kutatóintézet

Lehet, hogy megalapítjuk :)) Tisztára be vagyok pörögve... Érdekes téma, tengernyi pszichológus hallgatót motiválhatna, segíthetne az e témában kutatásban, ifjúságvédelem, konferenciák szervezése, sajtó, EU-s pályázatok...stb.

:)

Anyagiak

Végre összeszedtem magam annyira, hogy elkezdjem a pénzügyeimet rendesen számontartani. Nagyon fontos ez mostmár, ugyanis az utóbbi időben igencsak sok pénzt kapok és költök. Pl heti 14 ezer forintot költök pszichológusra, február közepén megyek ki nyár óta harmadjára Rómába kongresszusra...stb.