A mai 11-14 éves fiúknak tartott kosáredzésemen 4 fiú és 5 lány volt. A fiúk elég sokat beszélgettek az elején. Rájuk szóltam, hogy ne beszélgessenek. Pár perc múlva megint beszélgettek. Megint rájuk szóltam, és hozzátettem, hogy aki tovább jártatja a lepénylesőjét, azt haza fogom küldeni. Pár perc múlva megint dumáltak. Elkomolyodtam, és azt mondtam, hogy aki megint nem viselkedik, azt tényleg haza fogom zavarni. Pár perc múlva az egyik elkezdett virgonckodni-röhögcsélni-dumálni. Halál nyugodtan ezt mondtam: "XY légyszives menj haza". Ő letette a labdát és hazament. Onnantól mindenki olyan fegyelmezetten és jól viselkedett, hogy öröm volt velük lenni. Elég sokat ordibáltam velük, hogy mit csináljanak, mit ne csináljanak, de sokat dicsértem is őket, hogy milyen ügyesek, milyen jól csinálták ezt vagy azt...stb.
A lányok is lelkesen csinálták, amit mondtam nekik, és a másik három srác is jól dolgozott. Aztán edzés végén ketten odajöttek hozzám, hogy nem tartanék-e nekik néha egyéni edzéseket...
Tökre örülök!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Tök jó, hogy a srác is ilyen korrekt volt!
VálaszTörlés